Ma úgy kezdődött a napom, hogy megtudtam azt, ami ősidők óta nyilvánvaló, hogy Ricky Martin meleg.
A hír azt írja: eddig titkolta, hogy ne tegye tönkre a karrierjét, hiszen a lányok nyilván nem vették volna a lemezét, ha tudják, hogy a szívdöglesztő latinmacsó imidzs mögött meleg szív dobog. :)
Szerintem ez akkor vált a legeslegnyilvánvalóbbá, amikor hirtelen egy ismeretlen béranyától ikrei lettek… Hehe.
2 hét múlva (na jó, 2 hét és 1 nap múlva) költözöm Zürich-be.
Neeeem. Nem így kellett volna kezdenem ezt a bejegyzést. :) Inkább úgy, hogy: VAN LAKÁSUNK!!!! Juppí! Zürich belvárosa, felső emelet, sok-sok természetes fény, és kapunk egy vadiúj konyhát is, amit április 10-én fejeznek be, tehát mire én megérkezem, már kész lesz.
Kedvesem jövő hét végén költözik, és már vett egy-két apróságot, de azt mondta, hogy a nagy IKEA túrával megvár, mert tudja, hogy mennyire imádom. :) Jaj, alig várom, hogy beköltözzek…
A munkahelyemen elég szar a hangulat, mert nem csak én távozom, hanem egy másik lány is elment. (Neki ma volt az utolsó munkanapja) Kedves főnöknéni meg szarik bele az egészbe, nem keres új embert, és állítólag elpályázott ő is egy másik helyre, ahol jobban keresne.
Csak ebben az a legnagyobb szívás, hogy azok, akik nem mennek sehova, és ott maradnak, akkorát fognak szívni, hogy jobb is, hogy nem leszek ott. Így is többnyire 6 napokat kell dolgozni, ha 1 ember szabadságon van, most pedig kapásból kettővel lesznek kevesebben…
Hát nem irigylem a csajokat őszintén, a főnökömre pedig elég mérges vagyok, hogy ennyire felelőtlen, lusta és csak nyavalyogni tud, hogy neki mennyire szar…
Több, mint 1 hónapja tudja, hogy én el fogok menni hamarosan, és még annyit sem volt képes tenni, hogy egy-két ember behívjon egy beszélgetésre, vagy egy próbanapra… De persze ez már nem az én gondom (és mégis én aggódom!).
Mindemellett volt egy nagyon vicces beszélgetésünk pár napja. A legutolsó napomat szerettem volna elcserélni egy olyan kollégával, aki aznap szabadnapos. Azért, hogy az “utolsó” londoni napomon ne kelljen dolgoznom, kényelmesen bepakoljak, vagy esetleg csináljak valami szabadidős programot Levenduláékkal… A lány, akivel cseréltem volna, rögtön mondta, hogy “Ó, persze, hogyne!”. Aztán mondtam a főnök néninek, hogy elcserélném ezt a műszakot, így nem vasárnap, hanem szombaton tenném le a lantot a Starbucksban…
Na erre besértődött, és képes volt a fejemhez vágni, hogy én azt ígértem, hogy április 11-ig dolgozom. HÁT B*SZDMEG, ez 1 nap, de kb. úgy állt az egész szituációhoz, mintha én megígértem volna, hogy még 3 hetet dolgozom, és bejelenteném, hogy de inkább holnap lelépek… Ráadásul még átszervezésbe sem került volna, mert meg is volt a helyettesem…
Csak annyit voltam képes a meglepő reakciója után reagálni, hogy “OK, akkor leszarom!” – erre még jobban megsértődött, és gyakorlatilag azóta nagyon furcsán viselkedik velem, és kb. úgy csinál, mint egy 3 éves óvódás, akinek elvették a Steffibabáját, és nem akarják visszaadni neki.
Az bánt az egészben, hogy baromira nem érdemlem meg, hogy így viselkedjen velem. Egy rossza szava nem lehet rám, úgy dolgoztam az elmúlt félévben mint egy kisangyal, bevállaltam mindig helyettesítéseket is, ha kellett. Én voltam az első, aki elvállalt duplaműszakot, amikor ő rontotta el a beosztást… Mindig szuperkedves vagyok a vendégekkel, és nem hiszem, hogy nálam valaki kevesebbet szenvedett vagy panaszkodott volna bármire is… Erre most tessék…lelki terror van, és én érzem magam szarul, hogy elmegyek…
De ma úgy döntöttem, hogy iszonyatosan magasról lesza….nem érdekel. :) Én fair voltam minden tekintetben, jóval korábban bejelentettem, hogy elmegyek, a 2 hét hivatalos felmondási időm is 3 hét lett végül, szóval nem érzem hibásnak magam egyáltalán… És ha bármi megjegyzést tesz, vagy csak simán beszól valamit (mert ez a hobbija), akkor ignorálom 100%-osan. :) Még a végén lehet, hogy annyira megutál, hogy el sem köszön… és akkor én sírva fogok fakadni…. muhaha.
Na, munkára több szót nem is érdemes pazarolni.
A másik nagy hír, hogy a sokat halogatott coming out édesapám előtt a tegnapi napom megtörtént. Muszáj volt, mert nem akartam valami blőd kamuszöveget mondani, hogy miért költözöm Svájcba, mert azt nyilván el kellett mondanom. Nem írom le a teljes sztorit, és okokat, hogy miért így, és mi vezetett idáig, de a lényeg, hogy első felindulásból jól fogadta. A hivatalos véleményére még várni kell pár hetet, mert akkor fogja fel igazán.
Egy másik jóhír, hogy megtaláltuk a tökéletes nyelvkurzust számomra, így gyakorlatilag pár nappal azután, hogy megérkeztem Zürichbe elkezdtem tanulni a németet oktatásszerűen, és iskolába fogok járni, mint egy diák. :) Tök jó.
Emellett szépen lassan felfedezem a várost, sütök-főzök és házvezetek, mint egy jólnevelt feleség, és persze ezerrel keresem a munkalehetőségeket.
Ami magamat ismerve mindenképpen össze fog jönni, mert bevonzom. :)
Ma vettem egy óriási bőröndöt… imádok készülődni a nagy utazásra. :)
Ez a bejegyzés most azért születik meg, hogy mindenki képben legyen mindennel, aki esetleg Svájcba készülne menni szerencsét próbálni.
Az élet nem habostorta, és Svájc nem London… de nagyon nem.
Első körben – bár azt gondolnánk egyértelmű, de mégsem – Svájc nem tagja az Európai Uniónak. Svájc sosem volt tagja semminek, hanem mindenféle egyezményekbe belépkedve mindig megszerzett minden jogot ahhoz, hogy úgy kezeljék, mintha mindennek (minden jónak) a tagja lenne, de neki semmi kötelessége ne legyen. :) Ez így most nyersen hangzik, de lényegében ez itt a tény.
Bár Svájcban is lehetséges már a szabad munkaerő áramlás az EU tagországainak, ez azért mégsem ennyire fekete és fehér, merthogy nem mindegy, hogy angol vagy francia vagy, vagy magyar…
Van ugyanis egy olyan nagyon barátságos és kedves törvény (vagy rendelkezés..vagy valami), ami kimondja, hogy a 2004-ben csatlakozott EU tagországok állampolgárai csak és kizárólag akkor tölthetnek be egy pozíciót Svájcban, amennyiben bizonyítottan nem talált a munkáltató svájci vagy a korábbi EU-s tagországokból származó munkaerőt. Ez nagyon nice alias k*rvanagy szívás.
Mindemellett értem én az okokat, meg persze az is tény, hogy Svájc egy icipici ország, tehát össze sem hasonlítható Londonnal pl., ami egy külön bolygó, mint ahogy azt sokat emlegettem már.
A hivatalos szabály az, hogy 90 napot tartózkodhatsz az országban mindenféle következmény nélkül, utána amennyiben nincs hivatalos tartózkodási és munkavállalási engedélyed, illegálissá válik az ottléted, és amennyiben erre rájönnek, akkor csúnyán kitoloncolnak az országból.
Azért persze a helyzet nem ennyire kétségbeejtő, mert 90 nap, az nagyon sok idő, és bizony rengeteg olyan munka van, ami egy svájcinak, de még egy holland vagy francia állampolgárnak is derogál. Így a lehetőség mindig adott, hogy valami kicsi és szánalmasnak számító munkát összeszedjen az ember. Erre pályázok én is…első körben.
Hisz onnantól fogva, hogy van munkám (és ezzel együtt az engedélyem mindenre) nekem már annyi a dolgom, hogy felfejlesszem a nyelvtudámosat, és keressek valami normális állást.
Mi számít normálisnak? Hát értelemszerű, hogy nem fogok csúcskarriert építeni, mint magyar állampolgár Svájcban, de nem is az a lényeg, hogy egy karrierista gép legyek, hanem hogy olyan állásom legyen, amit azért szeretek, és mellette tudok fókuszálni azokra a dolgokra, amik igazán érdekelnek. :)
Ha egy mondatban szeretnék ezt összefoglalni, akkor lényegében 90 napom van, hogy szerezzek egy munkát, és megszerezzem a papírokat is hozzá. Szóval nagyon nagyon szurkoljon mindenki, aki szeretné, hogy ez összejöjjön. Legrosszabb esetben vissza kell térnem Londonba, de én most leszögezem, hogy ez teljességgel lehetetlen, hogy ne sikerüljön. :)
Amikor még ténylegesen ott leszek, és ügyintézek, igyekszem megosztani minden fontos információt itt. :)
Annyi még le kell írnom, mert ez egy iszonyat édes történet, hogy Kedvesem nagyon lelkesen intézkedik az én ügyemet illetően, telefonálgat, meg bevándorlási hivatalhoz járkál… hát imádnivaló. De amitől konkrétan leolvastam a székről a következő mondat volt:
“…és utánanéztem annak is, hogy ha összeházasodnánk itt, akkor neked egyszerűbb lenne-e…“
Mit is mondhatnék… Nekem van a legfantasztikusabb pasim! :) Bár nem fogunk összeházasodni (mert ettől nem lenne egyszerűbb semmi), de már eleve a gondolat, hogy ennek utánanézett… hát én teljesen kész voltam. :) (Hozzáteszem, hogyha tényleg megkérné a kezem, akkor nemet mondanék….mert azért az még odébb van.)
Meg alapvetően annyira édes, hogy ő jobban ki van akadva ezen a “diszkrimináción”, mint én… , hogy ki vállalhat munkát, és milyen prioritásban. :)
Nos, kalandos lesz az biztos… És minden felmerülő nehézség ellenére, nagyon nagyon nagyon várom, hogy ott legyek.
Lakáskeresés még mindig folyamatban… nagyon jó lenne, ha minél előbb meglenne, mert akkor már most meg tudnám venni a repülőjegyemet… addig viszont nem. :(
Egy napot csúsztam, de csak azért, mert amikor írtam, hogy 20-án eredményhirdetés, akkor azt hittem, hogy az vasárnap lesz. :)
Na, de nem is ez a lényeg.
Mindenek előtt nagyon nagyon örülök, hogy ilyen sokan játszottatok. Nagyon sok jó megfejtést kaptam, és nagyon gyorsak is voltatok.
Kézzel fogható nyereményt az első helyezettnek tudok biztosítani, az illetővel pedig privátban e-mailben veszem fel a kapcsolatot. (Mindenki csekkolja az e-mail fiókját, mert a nyertesnek már küldtem levelet arról, hogy ő nyert. :) Annyit azért elárulok, hogy az illető hibátlanul vette az akadályokat, és minden fordulóban a leggyorsabban küldte el a válaszokat. :) Nagy gratula neki innen is. :)
És akkor, hogy mindenki ellenőrizhesse önmagát, illetve a fejéhez csapkodjon, hogy mire nem jött rá, íme a megoldások időrendi sorrendben:
1. forduló
1. Pink – I don’t believe you
2. Madonna – Miles away
3. Christina Aguilera – Hurt
2. forduló
1. Madonna – Frozen
2. Britney Spears – Crazy
3. Melanie C – Understand
3. forduló
1. R. Kelly – I believe I can fly
2. Savage Garden – Affirmation
3. The Script – The Man who can’t be moved
4. forduló
1. Taylor Swift – Love story
2. Paloma Faith – New York
3. Lady Gaga & Beyoncé – Telephone
4. James Morrison & Nelly Furtado – Broken Strings
5. Rihanna – Russian Roulette
Nem is volt olyan nehéz, igaz? :)
Még egyszer köszönöm, hogy játszottatok.
Ahogy ismerem magam, biztosan lesz még játék. A témakörét már tudom is, de még ki kell találnom a részleteket. :)
És végül a “csak szöveg” játék végére jöjjön egy dal (Speechless)…szöveg nélkül. :)
Aki követte az eseményeket az elejétől, az nagyjából tudja, hogy Svájcba fogok költözni. Ennek oka egy olyan személy, aki mellett megtaláltam mindazt, amire igazán vágyom…
Folytatáson történetünk ott ért véget, hogy ő január végén visszaköltözött Bern-be azzal a céllal, hogy a szakmájának megfelelő munkát találjon, amit itt Londonban 5 hónap alatt nem sikerült.
Azóta “ide-oda” repülgetünk egymáshoz, és napi e-mail és SMS kapcsolatban élünk, ami egy olyan dolog, hogy sosem gondoltam volna magamról, hogy képes vagyok rá; de mivel látom a fényt az alagút végén, ezért megvan az erőm hozzá, hogy kivárjam azt a percet, amikor végre beteljesedhet az, amire mindketten vágyunk…
Az elmúlt 2 hónapban összesen 10 napot töltöttünk együtt, de minden egyes újabb találkozás csak még jobban megerősített abban, hogy vele szeretnék lenni, és a döntésem bár 100%-osan érzelmi alapon lett meghozva, (mint az összes komoly döntés az életemben) napról napról alá tudom támasztani észérvekkel, hogy ez miért lesz jó nekem. (És természetesen itt most nem csak arra gondolok, hogy együtt leszünk minden nap és hollárihó)
Rengeteg állásra jelentkezett az elmúlt időszakban, és jópár interjún vett részt, de az igazi siker nem akaródzott összejönni. Persze ha úgy nézzük 1-2 hónapig munkát keresni teljesen reális, hiszen nem egy olyan ismerősöm van, aki lassan egy éve vagy sok sok hónapja nem talál megfelelő állást…
Minden alkalommal nagyon erősen fókuszáltam arra, hogy összejöjjön neki ez a meló dolog a lehető leghamarabb, már csak önös érdekekből is, hogy végre ott lehessek vele.
Ezen a héten szerdán (Szent Patrik napon) kaptam a hírt, hogy Kedvest felvették egy marketing kommunikációs céghez Zürichben, így a munkakérdés megoldódott, és elkezdődhetett a valós jövőtervezés.
Százezerrel megy a lakáskeresés, már meg is nézett pár helyet a héten, és még a hétvégén is megy, én pedig kapom a linkeket meg a fotókat a helyekről. Teljesen be vagyok zsongva!!!
Ma pedig meg volt a nagybeszélgetésem a főnökömmel, és megegyeztünk, hogy még 3 teljes hetet dolgozom a Starbucksban, azután ágyő!
Április 11-e lesz az utolsó munkanapom, utána semmi egyéb dolgom nincs, mint repülőre ülni, és meg sem állni Zürichig.
Persze addig még nagyon sok az elintéznivaló, és a lakás megtalálása nem biztos, hogy 3 hét alatt összejön, de ha marad néhány szabad napom itt Londonban, mielőtt elmegyek, annak csak kifejezetten örülök majd, hiszen onnantól kezdve, hogy ott leszek, egy jódarabig nem nagyon lesz időm a pihenésre…
A németet nagyon lelkesen és szorgosan tanulom, de az biztos, hogy ott nyelviskolába kell majd járnom, mert bár valószínűleg fogok találni valamilyen munkát, ahova nem várják el a pöpec német nyelvtudást, de természetesen a cél az, hogy rendesen beszéljem ezt a nyelvet is, ill. hogy valami komolyabb munkát tudjak szerezni a későbbiek folyamán.
Ha itt maradnék Londonban, akkor most jött volna el az a pont, hogy elkezdek nagyon komolyan munkát keresni, mert már vagyok annyira biztos az angolomban, és megértek annyira magam körül mindent, hogy nem nagyon tudok zavarba jönni, de ezt most felteszem a kispolcra, és németül próbálok meg érvényesülni a jövőben. :)
Álmomban sem mertem volna gondolni, mikor tavaly szeptemberben elhagytam Budapestet, hogy alig több, mint fél évvel később összeköltözöm egy fiúval, aki történetesen a párom, és Zürichben fogunk élni. Ez leírva is hihetetlenül hangzik!
De talán pont ez a legszebb az egészben. Soha, de soha nem tudhatod, hogy mi vár rád a jövőben. Én egy dologban voltam biztos, hogy el kell jönnöm ahhoz, hogy megtaláljam azt, amit elveszettnek hittem. És minden energiámat arra összpontosítottam, hogy bebizonyítsam magamnak, hogy képes vagyok egyedül összerakni magam, és elérni azt a magasabb lelki szintet, ahová mindig is tartoztam.
Hogy mi ez a magasabb lelki szint? Egy olyan típusú boldogság, ami csak azoknak adatik meg, akik hisznek még a mesékben és a csodákban. Kevés ilyen ember van sajnos… de én hiszek! Mindig is hittem, és újra és újra bebizonyosodik, hogy van értelme…
Mivel az új Lady Gaga/Beyoncé klippet már kb. ötven blogban postolták, és facebookon minden második ismerősöm kipakolta a falára, így nem leszek a kétszázharmincadik, aki ezt megosztja. Íme inkább egy “Így készült” videó egy-két kulisszatitokkal. :)
“…The two most iconic popstars of this generation…” – hát van benne valami. :)
Még ugyan nincsen 1 éve, hogy nem élek Budapesten, de az elmúlt több mint fél évben komolyan elkezdtek hiányozni dolgok otthonról. Persze nem olyan mértékben, hogy akkor most juj! fogom magam és hazaköltözöm, de azért na.
Íme a lista abszolút a teljesség igénye nélkül:
Ez nem olyan hú, de sok dolog. (Bár még tudnék írni) Viszont arról is készíthetnék egy listát, hogy mi az, ami egyáltalán nem hiányzik… De nem fogok, mert ahhoz nincs kedvem. :)
Előzmények itt találhatók, aki csak most csatlakozna: (mert még nem késő)
A következő változások lépnek életbe:
Íme:
1.
Romeo vigyél el valahova, ahol egyedül lehetünk
Én várni fogok, és csak menni (futni) kell már,
Te leszel a herceg és én leszek a hercegnő
Ez egy szerelmes történet, csak mondj igent!
2.
A napok hosszúak voltak, az éjszakák hidegek,
A lap átfordul és a mese kitárul:
Ő elhagyott egy másik nőért.
Ez a nő nagyon magas és sosem alszik,
és nem egy olyan ‘pillanat’, amit valaha megbánna (a férfi)
Elhagyott, egy másik nőért.
3.
Halló, halló bébi,
Hívtál, de nem hallok semmit
Nincs térerő itt a klubban…
4.
Nem tudsz elszakadt húrokon játszani
Nem tudsz olyat érezni,
amit a szíved nem akar érezni.
Nem tudok neked olyat mondani, ami nem valós.
5.
…és láthatod ahogy a szívem dobog,
Láthatod a mellkasomon keresztül
Halálra vagyok rémülve, de nem megyek el
Tudom, hogy át kell mennem ezen a vizsgán,
ezért csak húzd meg a ravaszt.
Megfejtések továbbra is: kyle kukac queeraskyle pont hu.
Nem csalás és nem ámítás, a színes és extrémebb színvilágot egy sokkal lágyabb és szerkezetében egyszerűbb sablonra cseréltem – egyelőre teszt jelleggel.
Akkor döbbentem arra rá, hogy szeretnék valami nagyon egyszerű és mégis kedves blogsablont, amikor megtaláltam UNDR blogját.
Végtelenül magával ragadott az a letisztultság, amit ott találtam. Persze ott van még jó példának redblek blogja is a maga nemes egyszerűségével.
A színek, a betűk és a formák mind-mind azt a fajta higgadt harmóniát adják (az én szememnek), amilyen jelenleg is vagyok. A színes, karakteres dolgok természetesen ugyanúgy hozzám tartoznak továbbra is, de valószínűleg most ilyen periódusba érkeztem.
Tessék szépen kommentelni, hogy mi a vélemény így első körben, aztán ahhoz mérten majd meglátjuk, hogy hogyan tovább.
Bár elsősorban saját magamra hallgatok; én csak írom a blogot, Ti viszont olvassátok.
Március 6-ára terveztem egy olyan bejegyzést, hogy: FÉLÉVE ÉLEK AZ EGYESÜLT KIRÁLYSÁGBAN! – de ez elmaradt. Tekintettel arra, hogy éppen a Kedvesemmel töltöttem nagyon szép napokat, nem is csodálkozom ezen.
Ma viszont tudok olyat írni, hogy: 3 hónaposak vagyunk! Bizony, ez már egy negyed év. És pontosan 3 hónappal ezelőtt ismerkedtünk meg, egy hideg decemberi délutánon.
Na, de én most nem erről akartam ám írni, ezeket csak úgy megemlítettem.
Amióta itt élek, azóta a készpénz használatom olyan minimálisra csökkent, hogy megdöbbentő. Mindenhol bankkártyával fizetek, ügyintézek, utalok, terhelek… Egyszerűen a készpénz mint olyan teljesen felesleges fizetőeszközzé válik hamarosan.
Ebből az okból kifolyólag nem is szokott a pénztárcában lenni semmi, némi aprón kívül, viszont egy-két dologhoz még mindig elengedhetetlen a készpénz használat, és olyankor mindig jól megszívom, mert elfelejtek kivenni.
Pl. ha az ember elmegy szórakozni, akkor bár a szórakozóhelyeken is lehet bankkártyával fizetni, viszont szinte kivétel nélkül mindegyik helyen összegminimum van megszabva, és ez általában 10 font. Ez alapvetően nem nagy baj, mert az ember iszik egy jagert és mellé valaki kísérő softdrinket, akkor máris túl van a 10 fonton, de pl. ha csak egy sört (na azt én nem, de mondjuk valami lightos üveges izét) szeretnénk inni, akkor ez a limit dolog bizony elég idegesítő… Szóval ha bulizni mentek Londonban, mindig legyen nálatok kp, már csak a ruhatár végett is, ahol viszont csak így lehet fizetni.
Ma voltam a drága és imádott bankomban, mert szerettem volna a magyar bankszámlámra pénzt utalni, de mivel még sosem csináltam ilyet, ezért teljesen zöldfülűként álltam a kérdéshez, és fogalmam sem volt róla, hogy ehhez milyen adatokra van szükség. Én kis naivan elvittem a bankszámlaszámomat, hogy az majd biztosan jó lesz… hát bukta!
Aki ért ezekhez a dolgokhoz, az most biztos nagyot fog mosolyogni, de én, aki a pénzügyi és banki dolgokhoz egyáltalán nem értek, most találkoztam először olyan fogalmakkal, hogy IBAN meg SWIFT kód…
‘Merhogy’ itt nem elég ám a magyar számlaszámodat beböfögni az ablakom, meg kell szépen nézni a bankod honlapján, hogy a számlaszámod alapján mi a nemzetközi bankszámlaszámod, ami lényegében ugyanaz, csak meg van toldva pár karakterrel. Na hát itt ez el, meg a SWIFT kód, ami minden banknak más. Az én drága OTP-mnek is van ilyen, úgyhogy most már ezt is tudom.
Szóval a mai utalóparty elmaradt, de most már nagyon műveltnek érzem magam nemzetközi átutalás szempontjából, úgyhogy holnap reggel szépen bemegyek a bankba, és elcsicsergem nekik az összes szükséges információt, ők meg visszamosolyognak, és az élet szép lesz.
Jaj, egyébként benne van a babszem a fenekemben, mert Kedvesnek jövőhéten munkája lesz (99%), és már alig várom, hogy kapjak tőle egy e-mail vagy SMS, hogy: Kezdj el csomagolni Háni, mert hamarosan költözöl Svájcba! Hihi
