Queer As Kyle

Szépen felvezettem a történetet, hogy mi is vezetett oda, hogy Zürichbe költöztem, aztán nem írtam egy sort egy arról, hogy azóta mi a helyzet.

Ennek természetesen van oka, mégpedig az, hogy amióta meg volt a nagy coming out gyakorlatilag az egész család előtt, azóta indítottam egy személyes blogot, amit a családom is olvas. Ahol nem Kyle vagyok, ahova fényképeket töltök fel, és ahol mindenről beszámolok, ami velem történik.

Mivel azt a blogot semmiképpen nem szeretném nyilvánossá tenni, ezért szeretném feltenni a nagy kérdést, hogy van-e olyan valaki, akit érdekelne ez a másik blog. Az vagy kommentben, vagy privát e-mailben jelezze, mert szívesen elküldöm a linket hozzá. :)

Úgy döntöttem, hogy sokkal kevesebb szeletet pakolok ki a privát szférámból, mint azelőtt, de sokat gondolkodtam a teljes nyilvánosság előtt is, de úgy döntöttem, hogy ezt inkább meghagyom annak a társaságnak, akiket tényleg érdekelhet, hogy mi zajlik körülöttem. Queer as Kyle meg marad, de lényegesen és látványosan kevesebb személyességgel.

Ettől függetlenül pár mondat:

Zürich gyönyörű és nagyon jól érzem magam. Szokjuk az együttélést Kedvessel, és a minden kezdet nehéz elve teljes mértékben jelen van, de összességében nagyon pozitívan állok a jövő előtt, és tudom, hogy egy olyan biztonságos ösvényen sétálok, ahonnan bármikor visszatérhetek arra a bizonyos másikra, amin tavaly szeptemberben elindultam, de nem szeretnék.

Elkezdtem nyelvsuliba járni, és apró lépésenként közelítek afelé, hogy lassan munkát tudjak vállalni. Egy kedves zürichi ismerősöm adott egy nagyon jó tanácsot – egyszerre csak egy lépcsőfokot másszak meg, és ne akarjak mindent egyszerre. Ez sajnos alapvető hibám, de most tényleg csak arra a fókuszálok, hogy magabiztos legyek a nyelvhasználatban, aztán jöhet a következő szint. :)