Queer As Kyle

Már 85%-osan bepakoltam mindent

Már kiporcióztam a ruhámat a hétre, és az utolsó adag mosások vannak előkészületben

Már megcsináltam a költségvetési tervet, és összeírtam mi mindent kell még csinálnom, mielőtt elmegyek

Már leszerveztem az utolsó party napokat kollégákkal és barátokkal

Már megkaptam a képeket a lakásunkról, és nagyon nagyon tetszik

Már nem is nagyon tudok másra gondolni, mint erre

Már csak 5 nap…

Amikor eljöttem Budapestről a szívem tele volt fájdalommal, csalódással és keserűséggel. Annak a reményében jöttem el akkor, hogy a 100%-os környezetváltozás majd megoldja a problémáimat, és valamilyen formában visszakapom az elvesztett boldogságot…

Egészen más volt az a költözés, mint az, ami most vár rám, mert bár tisztában vagyok azzal, hogy talán több nehézségbe fogok ütközni, mint Londonban…

Viszont azt a költözést azért vártam, hogy végre “megszabaduljak” azoktól a dolgoktól, amik csak keserűséget okoztak, itt viszont szó sincs ilyesmiről.

Imádom Londont, és Londonban találtam meg Őt is.

Londonban találtam meg újra önmagamat is…

Csak pozitív és jó dolgok történtek velem összességében, és sokkal sokkal többnek érzem magam, mint korábban…

Ezért hálás vagyok Charlotte-nak, aki megadta számomra a kezdő lökést, és nélküle valószínűleg nem tartanék itt, ahol tartok.

Hálás vagyok Levendulának, hogy az elmúlt hónapokban lakótársak lehettünk, és rengeteg fantasztikus percet töltöttünk együtt.

Hálás vagyok az itt szerzett ismerőseimnek és barátaimnak.

Hálás vagyok a Kedvesemnek, aki valóban úgy lát engem, amilyen vagyok, és egy másodpercig nem éreztem még mellette, hogy másnak, jobbnak, szebbnek, okosabbnak kellene lennem…

és végül, de nem utolsó sorban hálás vagyok magamnak is, hogy megtettem ezt a lépést, hogy voltam ennyire bátor és hogy bebizonyítottam újra saját magamnak, hogy bármire képes vagyok, ha érzem és tudom, hogy sikerülhet…