Queer As Kyle

Azt mondják, hogy az ember mindig tanul a kapcsolataiból, és a következőkben nem követi el azokat a hibákat, amiket korábban elkövetett.

A probléma csak az, hogy alapvetően a személyiségünk nem változik, ezért ha olyan “hibát” követtünk el, ami alapvetően a részünk, az bizony nem fog megváltozni, és újra és újra ugyanabba a gödörbe fogunk esni… CSAKHOGY… Vannak olyan dolgok, amiket valóban meg lehet tanulni egy korábbi kapcsolatból, és igenis pontokba lehet szedni azt, hogy mi az, ami nem volt jó, és ha nem volt jó, akkor miért nem.

Ha valami nem volt jó, akkor hogyan lenne nekem ez jó a jövőben? Milyen társat kell találnom ahhoz, hogy azok a dolgok, amik nem voltak jók, jók legyenek?

 

Na jó… túl sok kérdést vetettem fel 1 percen belül, úgyhogy akkor kezdjük az elején.

 

Másfél évig voltam szingli kisebb nagyobb megszakításokkal, azután, hogy 4 év után hivatalosan is kiléptem a korábbi kapcsolatomból.

1 év szingli lét bőven elég volt arra, hogy tapasztaljak annyit, és legyen olyan élményekben részem, amitől 100%-osan biztos vagyok benne a mai napig is, hogy a szingli életforma hosszútávon nem nekem való.

Én kapcsolatban tudok 100-150%-on működni, amikor szerethetek, és viszont szeretnek. Ez adja  nekem az energiát mindenhez.

Ez persze egy másodpercig nem jelenti azt, hogy mindenáron kapcsolatban szeretnék élni, mert az a legnagyobb butaság. Sosem lennék úgy valakivel, hogy boldogtalan vagyok, vagy nem szeretem a másikat, és csak azért, hogy ne legyek egyedül, inkább elviselek magam mellett valakit, akiről tudom, hogy nem is hozzám való…

 

Nem, én nem vagyok ilyen ember. Bár szinglinek lenni számomra nem jó, de inkább vagyok az, mint egy értelmetlen párkapcsolat része.

 

A mostani kapcsolatom annyira volt váratlan és “tervezetlen”, hogy arra szavak sincsenek, mégis úgy érzem, hogy megtaláltam azt az embert, akivel jelenleg a kapcsolat 2.0 elnevezésű programban veszek részt – ez mókásan annyit tesz, hogy a 19 éves koromban alkotott véleményem egy kapcsolatról nagyon nagyon megváltozott az elmúlt 6 évben, és sokkal összetettebb, mégis határozottabb elképzelésem van arról, hogy mire is van igazán szükségem, és mire nincs.

 

19 évesen (meg még 23 évesen is) azt gondoltam, hogy egy kapcsolat attól kapcsolat, hogy nincs én, és nincs te, hanem MI vagyunk, és ez mennyire jó, és kiegészítjük egymást, és jin és jang, és wow!… Nem akarok nagyon kiábrándító lenni, de megmondom az őszintét, hogy ez egy bullshit! :) Na nem a ‘kiegészítitek egymást’ rész, hanem a csak ‘MI’ vagyunk!

 

Van, és létezik hosszú távú meleg kapcsolat, de általánosságban nem tartanak sokáig. Érdemes elgondolkodni azon, hogy miért? Mik azok az okok, ami miatt idejekorán véget érnek?

1. unalom

2. vadászat/áldozat hiánya, új dolgok iránti vonzalom, mással való ismerkedés

3. a szerelem elmúlása (bár, azt gondolom, ami 1-2 hónapon belül elmúlik az olyan izészerelem… :)

4. rádöbbenés arra, hogy nem vagyunk kompatibilisek a másikkal

 

1. Aki beleun a kapcsolatába az sajnos vessen magára, de tényleg. Egy kapcsolat színessége 2 emberen múlik. Aki szeret a párjával lenni, az ugyanúgy szeret semmit tenni vele, mint éjjel-nappal közös programokat szervezni.

Elfogadott alternatíva: ha a másik egyáltalán nem tesz semmi a kapcsolat kisszínesítéséért, de Te igen, az valóban megér egy szakítást, mert az nem visz Téged előre…

 

2. A vadászat, flörtölés és mással való szexelés… ez egy olyan örök, visszatérő és SOHA meg nem oldható probléma, amivel egy idő után egész egyszerűen együtt kell élni. A titok abban van, hogy mennyire jó a kommunikáció köztetek a pároddal.

Én igenis hiszek abban (pedig azelőtt elképzelni sem tudtam volna!), hogy az ártatlan flörtöléstől a mással való szexelésig MINDEN beleférhet egy hosszú távú, komoly kapcsolatba. Ez is két emberen múlik. Persze ez önmagában egy nagyon kényes téma és külön postot is érne Szex és Nyunyókon belül…

Az tény és való, hogy 1-2-3 év együtt lét után, akármennyire is szereted a párodat és el tudod vele képzelni az életet, előbb-utóbb megfordul a másik, vagy a Te fejedben, hogy milyen lehet mással. És itt most egyáltalán nem érzelmi dolgokról beszélek, csak fizikálisról.

A mai fejemmel kifejezetten rossz gondolkodásnak tartom azt, ha valaki azért szakít a párjával, mert szeretne mással is lefeküdni, és ez a legtisztább módja annak, hogy ne “csalja meg”…. Nem értek egyet.

 

3. A szerelem, mint ahogy semmi a világon, nem örök. Nem fogsz évek, vagy akár hónapok múlva ugyanúgy lángolni a párod iránt, mint az elején, viszont ennél sokkal értékesebb, tartósabb dolgokat kaphatsz. Amikor a szeretet egy olyan mélységébe érkezel, ahol az együtt töltött idő már nem csak arról szól, hogy izzik a levegő körülöttetek, hanem, hogy azt érzed összetartoztok.

Ha valaki azt érzi, már nem szerelmes a másikba, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy vége kell legyen a kapcsolatnak. Sokan viszont rettegnek és félnek attól, hogy túlságosan közel kerülnek valakihez, és meg sem adják az esélyt arra, hogy valami egészen csodálatos dolog váljék egy fellángolásból… ez az a dolog, amit úgy hívunk: kapcsolat.

 

4. Ha nem vagyunk kompatibilisek a másikkal, annak már a legelején ki kell derülnie. Ha valaki erre hónapok után döbben rá, az pusztán illúziókba kergette magát, mert akik nem kompatibilisek, azok már az elején sem azok, és nem is lesznek igazán sose.

 

Az alapvető változás a gondolkodásomban az, hogy egy egészséges kapcsolatban van ‘ÉN’, van ‘TE’ és mindemellett természetesen van ‘MI’ is. És amikor ez a hármas érzés megfelelő harmóniában van, akkor megtaláltuk a kulcsot.

Alapvetően szentimentális és emocionális embernek tartom magam, és tudom, hogy nem vágyom arra, hogy valaki ugyanennyire, vagy még ennél is jobban ilyen legyen.

Mindemellett önző is vagyok sok esetben, és szeretem a saját utamat járni, szükségem van térre, és szabadság érzésre, de MIÉRT ne kaphatnám ezt meg egy kapcsolatban? Megkaphatom, ha a másik pontosan ugyanennyire igényli ezt, de emellett egy másodpercig nem kételkedem az irántam érzett szerelmében és szeretetében.

 

Összetartozni nem szavakban és tettekben kell elsősorban (bár ezek is fontosak), hanem a szívetekben. Amíg ott rendben van minden, addig nincs ok aggodalomra.

 

Megtalálni azt az embert, aki megfelel a fejedben elképzelt kapcsolat elvárásainak nagyon nehéz, de soha ne hagyj ki egy lehetőséget, amibe az elején nem is képzeled bele, hogy működhet, mert minden ember más, minden kapcsolat más, és mi is változunk és idomulok a kapcsolatainkban, de csak annyira, amennyire ez személyiségünkbe belefér.

 

Boldog vagyok, hogy egy olyan ember a párom, akiben mindezeket a dolgokat megtaláltam, és akármeddig is tart, tudom, hogy minden perce megérte.

 

Tényleg és őszintén nem kiábrándultságból írom ezt, inkább azért, mert kevésbé vagyok naiv, mint régen, de nem jelentenék már ki olyat, hogy “örökre”… Még akkor is, ha hiszek abban, hogy van olyan ember ezen a Földön, akivel meg lehet öregedni…

 

És sosem lehet azt tudni, hogy éppen nem azzal az illetővel vagyok-e éppen együtt… :)

 

Egy kapcsolat akkor jó, ha boldog vagy a másikkal és összetartoztok, de nem érzed azt, hogy ezernyi kompromisszumot kell kötnöd magaddal és a pároddal azért, hogy ez jól működjön. Ez nem vezet máshova, mint egy általános frusztráltságba, és egy idő után a kitörés iránti vágyba…

 

Én úgy érzem, hogy a jelenlegi értékrendemnek megfelelő tökéletes társam van. Nem azért, mert szerencsés vagyok, és nem azért, mert annyira nagyon kerestem, hanem azért, mert bevonzottam…. de ez már egy másik post… és egyben majd az utolsó is. A 20. résszel véget ér a Szex és Nyunyók, ill. ezzel együtt más változások is lesznek blogtéren. :)

De kedves rendszeres olvasók (mind a hárman :)))))) hehe), ne aggódjatok! Queer as Kyle van, volt és lesz! :)