Queer As Kyle

Nem tipikus Szex és Nyunyók bejegyzés lesz ez most, de azért valamennyire mégis csak ehhez a témakörhöz tudom a leginkább kötni.

 

Lehet, hogy sokak nagyon nagyon nem fognak egyetérteni Velem, de talán nem is baj, és kíváncsi vagyok, hogy ki mit gondol erről.

 

Angliában élek lassan negyed éve – ez az idő már pontosan elég ahhoz, hogy ne érezzem magam “újfiú”-nak itt, viszont még kevés ahhoz, hogy olyan komplex véleményem legyen, amilyen pl. annak van, aki évek óta itt tanul vagy dolgozik.

 

Meleg vagyok, ami azt jelenti, hogy egy kisebbséghez tartozom. Egy olyan kisebbséghez, ami az egész világot tekintve nincs a legjobb helyzetben, a 21. században vagyok, hamarosan átköltözünk majd más bolygókra, de a melegséget egyes helyeken még halállal büntetik.

 

Minden viszonyítás kérdése, és én nem mondom, hogy melegnek lenni Magyarországon egy lehetetlen dolog, viszont az, ahogyan én melegként élek itt Londonban össze sem hasonlítható az otthoni helyzettel.

 

Nagyon sokan mondták, és mondják is, hogy: “Jaj, a külföld az semmivel sem jobb, mint itthon! Ugyanolyan nehéz minden, csak lehet, hogy más dolgok…” – Ezt sajnos most ebben a mondatban meg kell, hogy cáfoljam. A szomszéd fűje mindig zöldebb… és tényleg!

 

Amiatt vagyok “frusztrált”, hogy itt SEMMI, az az semmi miatt nem kell aggódnom melegként. Ha itt valaki megkérdezi, hogy meleg vagy-e, és igennel felelsz, az kb. akkora jelentőséggel bír, mint ha elmeséled, hogy este megnéztél valamit a moziban.

 

A melegség itt nem egy megoldandó probléma, nem egy négy fal közé és zárt ajtók mögé szorult szubkultúra, hanem egy valós, létező és igen tartalmas része a mindennapi életnek. Az utcán, a munkahelyen, a bárokban, a boltban…mindenhol.

 

Természetesen nem mondom azt, hogy mindenki 100% toleráns, mert olyan nincs, de amikor úgy alapvetően nem érzel semmilyen negatív érzést, amikor nem kell azon gondolkodnod, hogy “Ezt a pólót most nem veszem fel, mert melegnek néznek az utcán”, amikor nem kell lehalkítanod a zenét a füledben, hogy nehogy meghallják, hogy Madonna vagy Kylie szól a füledben, amikor a munkahelyeden nem kell aggódnod azért, hogy melegnek néznek, amikor nem kell alibiket kitalálnod, hogy miért nincs barátnőd (évek óta)…

 

Ez csak pár apróság a sok dolog közül, de talán a lényeg érződik… Itt egy másodpercig nem érezném magam kényelmetlenül, ha kézen fogva sétálnék a párommal az utcán, vagy megölelne…

 

És az egészben az a bizarr, hogy ez a fene nagy tolerancia nagyon nehéz ám… nehéz megszokni, nehéz kezelni, és nehéz annyira feloldódni, amikor rengeteg évet éltél úgy, hogy “két” arcúnak kellett lenned…

 

Nem reklámozom, hogy meleg vagyok, de annyit már megtanultam, hogy ez itt konkrétan senkit nem érdekel. Tehát, ha megkérdezik, igennel felelek, és már kezdek egészen hozzászokni, hogy semmilyen reakciót nem váltok ki az emberekből ennek hatására.

 

“Meleg vagy?”

“Igen.”
”Ok.”

Pont.

 

Természetesen (ahogy ezt már korábbi bejegyzésekben is írtam) – ez sem a kánaán, de akárhogy is nézem – a meleg életmód kiteljesedése számomra itt abszolút elképzelhető, míg kis országunkban nagyon nem…egyelőre.

 

Ezért minden kedves negatív hozzáállónak üzenem innen, hogy: Igen, én eljöttem, mert elsősorban a saját életemért vagyok felelős, és utána minden másért – nem érzek magamban ambíciót és erőt ahhoz, hogy országomban lévő meleg problémák ellen küzdjek, megoldásukban segítsek, viszont nem is az a kategória vagyok, aki panaszkodik panaszkodik, és nem tesz semmit a saját boldogságáért.

Megléptem valamit, ami napról napról előrébb visz valamihez, mindeközben olyan tapasztalatokat és élményeket szerzek, amilyenek soha ezelőtt.

 

100%-ban más gondolok most a külföldön élésről, mint akkor, amikor még csak tervezgettem ezt.

 

Én nem mondom, hogy ez a megoldás, hiszen mindenki nem jöhet el, de számomra ez mindenképpen életem egyik legnagyobb döntése, aminek kimenetele még teljesen homályos… 

 

Életünk négy alappillére: család, barátok, párkapcsolat, munka – 25-25%-os arányban kellene lenniük, hogy egyensúlyban érezzem magam… hát ettől még nagyon messze vagyok, de amíg otthon úgy éreztem, hogy évek múlásával sem lenne jobb a helyzet, addig itt azt érzem, hogy hónapok alatt közelebb és közelebb kerülök hozzá.

 

Ez van.