Szex és Nyunyók 17. rész: Everything after sex…
Igen, igen és igen. Szex és Nyunyók van, volt és lesz, csak már jó régen nem jelentkezett. De ha egyszer vége lesz, akkor majd szólok. :)
Régóta szeretnék már írni a “londoni” srácokról, de eddig még nem volt annyi időm, hogy rendesen összeszedjem a gondolataimat a témáról, ill. mindig volt fontosabb lejegyeznivaló. :)
Ahogy már egy korábbi bejegyzésemben említettem, elég intenzíven elkezdtem ismerkedni, aminek hihetetlen módon nem szex és nem kapcsolatkeresési céljai voltak/vannak, hanem inkább kapcsolatépítési, új emberek megismerése a cél…
Szerintem nem kell kihangsúlyoznom azt, hogy angol fiút megismerni kb. legalább akkora eséllyel lehet Londonban, mint Budapesten, így a tapasztalataim nem is kizárólag róluk fognak szólni.
Sokkal inkább arról, hogy hogyan lehet itt ismerkedni, mik a szabályok, irányelvek, mi a mentalitás… Hát elég kiábrándító a helyzet egy magamfajta régimódi, szentimentális fiúnak, aki úgy gondolja, hogy találkozik valakivel, beszélgetnek, aztán találkoznak újra, csinálnak valami közös programot, aztán újra találkoznak… és szép lassan kialakul valami, ami bár ott volt az első pillanatokban is (hiszen anélkül nem lenne újabb találkozó), de nem kell sietni sehova, és sokkal izgalmasabb megismerni előbb valakit kicsit, mielőtt letolnád neki a gatyádat…
Hááááát, Londonban nem ez a módi. Van jópár haverom már, akik régebb óta itt élnek (van, aki 10 éve), és az én “naiv” elképzeléseimen mindig jókat nevetnek. A helyzet szerintük a következő:
Találkozol valakivel – azért, hogy szexeljetek – utána jöhet a beszélgetés, de már az is a jobbik eset…. – szerintem ez hihetetlenül kiábrándító. Erre pedig az a reakció, hogy: 1-2 hónap és rájössz Te is, hogy itt randizni, ismerkedni, kapcsolatot keresni semmi értelme, mert London nem az a város, ahol az emberek erre vágynak. Londonba többnyire ideiglenesen 1-2 évre jönnek az emberek tanulni, dolgozni, és persze rengeteg kalandot keresni… de bármiféle felelősséggel járó dologról van szó, az olyan rémisztő, mint Michael Jackson Thriller c. klippje egy 3 évesnek…
Szerintem nevetséges és hihetetlenül gáz ez a hozzáállás, és nem vagyok hajlandó az elképzeléseimből és ilyen irányú elveimből alább adni.
Persze ez egyelőre nem jelent semmilyen különösebb problémát, hiszen egyáltalán nem áll módomban bárkit is keresni, de természetesen az ember mindig nyitott szemmel jár-kel a nagyvilágban, és sosem lehet tudni, hogy ki fordítja fel a világomat újra…
Mindenesetre, nagyon nehéz, ugyanakkor érthető ez a hozzáállás itt. Ez így leírva egészen nyersnek hangzik, de lassan itt élek 2 hónapja, és tényleg érzem, hogy itt egészen mások a szabályok, mint otthon. Persze mindig meg lehet találni a kivételeket, és talán pont ezért nehéz.
Vajon találok-e még egy olyan embert, aki nem csak lefeküdni szeretne velem, ha tényleg szeretne megismerni, és én is azt érzem majd, hogy szeretném őt megismerni?…. Nem tudom. Egyelőre nem nagyon foglalkozok ezzel a kérdéssel, de majd ennek is eljön az ideje.
London fantasztikus város, csodálatos lehetőségekkel, lenyűgöző atmoszférával… Másfél évvel ezelőtt úgy tomboltam volna itt, hogy azt elképzelni sem lehet… De azóta eltelt elég sok idő… és ciki, nem ciki… nekem már egészen más dolgok fontosak.
Persze fontosak a tapasztalatok, de annyival már rendelkezem, hogy tudjam mire vágyom igazán, és mi az, ami boldoggá tesz…. és nem az, hogy minden héten bulizok, meg mindennap randira megyek, ,és kétnaponta mással fekszem le…
22 évesen mindenem megvolt, amiről egy hasonló meleg fiú csak álmodozik – munka, tökéletes pasi, csodálatos barátok és szülők…
Jövőhéten 25 éves leszek, és leginkább álmaim vannak…. Úgy érzem, hogy előbb voltam igazán felnőtt, akinek kiteljesedett az élete, és most vagyok útkereső gyerek, akinek még nagyon sokat kell aludnia, hogy megtalálja azt, amit igazán keres…
Furcsa ez, ijesztő, de persze optimizmusom sohasem változik, és ennek az egész szituációnak is sokkal inkább a pozitív oldalait látom. Mert ez vagyok én…
Hiába a londoni mentalitás, én Kyle maradok, és nem fogok lefeküdni senkivel azért, hogy esélyt adjon arra, hogy bebizonyíthassam, hogy igazából egy szeretetgombóc vagyok, aki mellett igazán jó dolgokat lehet átélni, ha hagyják…
És a szokásos Szex és Nyunyók kérdés: Mit gondoltok Ti?
Nektek milyen elképzeléseitek vannak az ismerkedésről? Vannak-e elvek, szabályok, trükkök a tarsolyban?
november 5th, 2009 saat: 18:28
Yay! A legendás Szex és Nyunyók visszatért! :)
Ez a szex és aztán ismerkedés sorrend nekem is furának tűnik, de ha jobban belegondolok, akkor be kell hogy valljam, hogy egy sráccal csináltunk ezt-azt és utána ő lett a legjobb meleg barátom. Sőt. Jónéhányszor tartottam be tudatlanul ezt az “angol-sorrendet” és működött, utána folymatos kapcsolatban álltunk/állok a srácokkal. Jó, azért nem volt sok nyilván és szex sem volt. Persze köztudott, hogy a melegek körében az intimitás sokkal élesebb, mint a heteróknál és azt is lássuk be, hogy férfiak vagyunk örökös vággyal. Na de félreértés ne essék, én is régimódi vagyok, nekem sem jön be az ilyen ismerkedési forma és én sem kalandokat keresek. :)
Elveim? Szabályaim? Hmm… én jobban szeretem, ha meghódítanak, nem pedig nekem kell meghódítanom az illetőt, hisz a fenébe is, csak ő az idősebb és szerintem az életkor igenis számít. Nekem belefér ez meg az, de a szex már sokkal mélyebb dolog számomra, nem adom oda magam akárkinek, főleg nem egy jött-mentnek, ahogy sok londoni, ahogy írtad.
De ott is vannak kivételek béb, meg kell találni őket! :)
november 5th, 2009 saat: 19:21
Igu: Tudod, számomra nem is az a kiábrándító, hogy ez az alapvető, hanem az, hogy azt gondolja mindenki, hogy itt mindenki ilyenné válik… Én soha nem válnék olyan emberré, aki annyira elsorvadt már lelkileg, hogy nem is kíváncsi a másik emberre, hogy nem is képes igazi kapcsolatokat építeni maga körül, mert megkapja a teste amire szüksége van (lényegében akkor, amikor csak akarja), és egyébként meg éli a saját egocentrikus életét mindneki, amibe nem fér bele egy másik ember, mert az már úúúúúúú, de felforgatja az egész életét valakinek, meg egyébként is felelősséggel jár, az meg kinek kell mostanában…. Baah! Szerintem ez nagyon gáz…
november 5th, 2009 saat: 20:22
Hát igen, ez mindenképpen kiábrándító. De ne hagyd, hogy sodorjon az ár! Maradj csak jófiú, elnyered kiérdemelt jutalmad! ;)
november 5th, 2009 saat: 23:39
Ne add fel az értékrended, bárhová is kerülsz! (Csak a kommente(ke)t olvastma, holnap hosszabban írok)
november 5th, 2009 saat: 23:47
hú hát rajtam akkor az angol barátaid szakadnának, amilyen szentimentális elképzeléseim vannak…:D nyugi, tudom mi a határ romantika és giccs közt, de szerintem egy kapcsolatba az örökké tartó szerelem is simán belefér, hehe:D
hűha nem mondod komolyan, hogy nemsokára szülinapod lesz?:) de hé akkor a szülinapoddal várjál meg november 18-ig, mert lehet akkor véletlen átugrok londonba is:D
november 6th, 2009 saat: 01:47
defalla: alright! várom a hosszú véleményt. :)
mandi: KOMOLYAN?? Ugye mindenképpen szólsz, ha jössz Londonba! Olyan vicces lenne, ha itt találkoznánk először személyesen. :))
november 6th, 2009 saat: 02:06
NANÁ!:D amúgy tényleg nagyon poén lenne:P
november 6th, 2009 saat: 19:42
Nos, most értem ide – de jó dolgokra érdemes várni:)
Érdekes amit írsz, szerintem ez nem csak az angolokra vonatkozik. Felgyorsult a világ, s afelé tendálunk amit az elején írsz. “alkalmiból is alakulhat állandó” Pár éve volt egy huncutkodásos megmozdulás, a srác annyit mondott mikor elváltunk, hogy Ő igazából egy “állandó alkalmit” keres :) Először meg sem értettem, de leesett… Az, hogy szentimentális vagy, másképp képzeled el, az nem baj, sőőőt! Szerintem ez így van jól. Legalábbis én is úgy látom, ahogyan Te. Az egész írásod tetszik, de legjobban a 13. bekezdésben foglaltak “ülnek”. Kis életkor különbséggel… De tudom hogy mit/kit szeretnék, s ezért hajlandó vagyok tenni is, nemcsak a húspiacon, hanem a hétköznapokban. Már nem sietek különösebben sehová, de ennek nem is a sietségről kell(ene) szólni(a). Előző kommentben írtam: Ne add fel az értékrended semmiért/senkiért! Persze, kettőn áll a vásár, tudja ezt mindenki. Az alany, vagy az állítmány önmagában semmi. Mindkettő kell hozzá, ahhoz hogy működjön. Szerintem egyszerű. Leírva. De – szerencsére vagy sem – , leírva minden egyszerű.
november 6th, 2009 saat: 21:17
Azt hiszem annyira ismerem magam, hogy tudjam vannak olyan dolgok, amik nem változnak már…vagy ha igen, akkor sem most. :) Persze az ember folyamatosan próbálgatja a határait, de nem is nyújtom hosszúra, mert Te olyan szépen lezártad a kommentet: leírva minden egyszerű. És tényleg! :)
november 10th, 2009 saat: 10:28
Érdekes ez a kérdéskör, főleg, olvasni, hogy milyen sok – hozzáteszem velem egyezően – szentimentális pasi van. Én is igénylem, hogy találkozzunk, beszélgessünk és kialakuljon bennem a vágy, a vonzalom. Vagy hogy még jobban belezúgjak.. :) Vagy elcsavarja fejem.. Kis adventure.. Most szombaton buliban legeltettem szemem..azt is szeretem. Nézni aki tetszik, mert tudnak szépek lenni.. Meg gondolatban khm… de persze ha megszólítanának akkor meg visszazökkennék az álomvilágból, aztán mindig visszatér a régi kerékvágás..beszélgetés, ismerkedés…és ha úgyis tetszik akkor később lehet szó tettekről.
november 11th, 2009 saat: 18:54
így van kedves m777g. :) de nincs is ezzel semmi baj, amíg az tudsz maradni, aki igazán vagy. mert nem hogy nincs semmi baj ezzel a gondolkodásmóddal, hanem inkább a többivel van… szerintem. :)
november 11th, 2009 saat: 22:47
“nagyon kell vigyázni magamra, belőlem csak egy van – a többiekre nem kell vigyázni, ők sokan vannak” :D