Queer As Kyle

Kicsit eltűntem, de sajnos nagyon nem volt időm arra, hogy leüljek, és bejegyzést írjak, pedig rengeteg dolgot kellene megosztanom Veletek!

 

Először is mindenkitől nagy bocsánat kérés, akinek még privátban nem válaszoltam a levelére… sajnos tornyosulnak, de nagyon kevés időm van hosszú leveleket írogatni, és muszáj priorizálnom… Ez lényegében abban merül ki, hogy a szüleimnek írok. :)) Na, de félre a kifogásokkal, itten vagyok mostan, és a jövőmet tekintve most már gyakrabban tudok jelentkezni.

 

 Jó kedvem van, és jól érzem magam, fantasztikus munkahelyet találtam, nagyon kedvesek és imádnivalóak a kollégáim (ezeket kifejtem majd bővebben), de azt mindenképpen le kell írnom, hogy másfél hónap telt el a kiutazásom óta és ezalatt a másfél hónap alatt legalább 5 évet öregedtem. (Ezt nem feltétlenül negatív értelemben kell érteni.)

 

Rengeteg segítséget és támogatást kaptam a barátaimtól, hogy ne bukjak el, mégis a saját erőmből, 250%-os lelkesedéssel tudtam eljutni oda, ahol most vagyok….ami nem más, mint az első lépcsőfok. – És hogy miért olyan nagy szó ez? Azért, mert minden tervem megváltozott az első héten, és nem a nulláról, hanem a mínusz kétszázadik szintről próbálok eljutni a plusz kétszázadikra.

 

És végre elindult az a lift felfelé, és egyre közelebb kerülök a nullához, és egyre gyorsabban haladok majd előre, mert most már minden feltétel adott lesz hozzá.

 

Nagyon nehéz olyan helyzetben erősnek maradni, ahol tudod, hogy nincs pénzed, tudod, hogy rengeteget kell dolgoznod, és mindent el kell viselned a munkahelyeden, és ha 13 órát talpon vagy, és pörögsz, mint a mérgezett egér, akkor sem nyavalyoghatsz, mert ettől lesz pénzed, és ettől tudsz majd feljebb lépni. Mindezt úgy, hogy barátoknál laksz, mert egyedül még nem menne a talpra állás, fogalmad sincs, hogy mikor jutsz ki a gödör aljáról, a lelkedben sincs rendben sok minden, és ezt tetőzve megkapod a hírt:

Nem töltheted a Karácsonyt a családoddal és a barátaiddal Budapesten, sőt, teljesen egyedül kell lenned Londonban (hiszen mindenki más hazamegy), és dolgoznod kell, ha azt szeretnéd, hogy az állásod megmaradjon, és minél előbb feljebb lépj…

 

És én mégis úgy megyek be reggel dolgozni, hogy mosolygok, mert bár a világ egyik legdrágább városában próbálok a semmiből valamit teremteni, igenis érzem, hogy sikerülni fog, és nem adom fel, és ez a kitartás MINDIG, minden helyzetben meghozza a várt eredményt.

 

Hihetetlenül rettegetek attól, hogy ezt a Karácsony dolgot hogyan fogom megélni. Nem sokára beborítják az egész várost a világító, színes, csilivili dekorációk, jönnek a 90%-os leértékelések, meg a karácsonyi dalok a rádióban, és én nem süthetek bejglit a családnak, és nem díszíthetek Karácsonyfát, és nem várhatom annyira anyukám karácsonyi vacsoráját, mert életemben először nem lesz erre lehetőségem…

 

Nem is igazán tudom szavakba önteni, hogy mennyire megvisel ez az egész, de már nagyjából megbarátkoztam a gondolattal. És persze tudom, hogy nem leszek egyedül, hiszen Charlotte-hoz is el tudok menni Sheffieldbe 1 napra, meg kaptam már invitálást Karácsonyi összejövetelre itt Londonban is, de akár ciki, akár nem, én nem vagyok vallásos, meg nem vagyok ilyen nagyon mindent megünneplős fajta, de a Karácsony az nekem 100% család és együtt készülődés, és együtt társasozás, meg beszélgetés, meg pihenés. 3 olyan nap az évben, amikor tényleg senki nem foglalkozik semmi mással, nem kattog a munkája miatt, nem foglalkozik a magánéleti problémáival, hanem csak egymásra figyelünk és ezt én nagyon szeretem.

 

Ráadásul azért is nagyon szuper volna ez a Karácsony, hiszen nem láttam már a szüleimet, és a barátaim nagyobb hányadát hónapok óta, tehát nagyon sokat jelentett volna ez a pár együtt töltött nap… – De itt leszek Londonban, és ezerrel dolgozom. (Legalább nem egyedül gubbasztok a lakásban)

 

Nem könnyű semmi sem, mégis felemelt fejjel nézek a jövő felé. Felelősségteljesen hozom meg a döntéseimet, és minden porcikám érzi, hogy most már jó dolgok fognak történni.

 

A munkámról írni fogok egy hosszú bejegyzést, amiben mindent részletesen taglalok majd, most viszont egy-két mondat és hír rólam, hogy mi minden történik/történt az elmúlt időszakban:

 

• vettem magamnak telefont nagyon olcsón. Luigi a neve. :)

 

• olyan szolgáltatónál vagyok most, hogy ha 20fontot töltök fel havonta a kártyámra, akkor korlátlan számú SMS-t küldhetek, és korlátlanul netezhetek a telefonommal :)

 

• továbbra is imádom az x-factort (a masterchef-nek ma volt a döntője, úgyhogy az most nem lesz már. :()

 

• egyre több itteni ismerősöm van, és egy-kettő nagyon ígéretes cimbora jelölt – kiemelnék egy lányt, akit az előző munkahelyemen ismertem meg, és kb. az első perctől kezdve imádtuk egymást. :) – az új munkahelyemen meg szinte kivétel nélkül mindenkibe “szerelmes vagyok”, pedig csak lányokkal dolgozom, én vagyok az egyetlen fiú. :)

 

• 3 hónap múlva képesített barista leszek. (és ha nagyon nagyon ügyes vagyok, akkor még kávémester is….ezekről majd a munkahelyi bejegyzésben írok hosszabban)

 

• iszonyat jókat főzök, de tényleg – magamat is meglepem. Múltkor is csináltam egy olyat, hogy húúú! :) Az a baj, hogy egyre ritkábban van rá időm, de majd most megint lesz több. :)

 

• bulicimborát, szexpartnert és ilyen jellegű dolgokat (nem viccelek!) 2 perc alatt lehet szerezni Londonban! – viszont ha valaki komolyabb dolgokra vágyik, és nem csak bohóckodásra, akkor nem hogy ugyanolyan, hanem sajnos rosszabb a helyzet, mint otthon. – ezt nem saját tapasztalatból mondom még, mert engem nagyon sok minden leköt, és rengeteg dolog van még hátra, amit szeretnék elintézni, így nem is keresgélek, meg ismerkedek ilyen célzattal, de rengeteg (I mean: Rengeteg!) emberrel beszélgetek, és szinte egy olyan történetet nem sikerült még hallanom, ami tetszett volna az én szemszögemből… (Erről majd szintén később írok részletesebben… egy Szex és Nyunyók különkiadás keretében. :))

 

• Az idő még mindig meglepően jó. Reggel és este hüvi van, és már sálat is felveszek, de napközben továbbra is hosszúujjú pólóban vagy vékony pulcsiban lehet mászkálni az utcán. Remélem, hogy nem is lesz sokkal hidegebb majd. :))

 

• imádom a cheesecake-et! És újra csokifüggő lettem… :S

 

• jövőhéttől megkezdem a múzeum-körutamat Londonban, és remélhetőleg a Stonehenge-et is hamarosan látni fogom. :))

 

• Kyle ajánlata: warm double tall latte with caramel syrup to take away. :P

 

Hamarosan újra jelentkezem! :)

cheers